Elektronikus Könyv és Nevelés

         

Belső borító

 

Tartalomjegyzék

 

Rovatok

Könyvtár

Olvasáspedagógia

Tankönyv – taneszköz

Ifjúsági irodalom

Kitekintés

Hírek

 

 

Impresszum

 

Acrobat Reader 5.0 CE

 

Sipos Anna Magdolna

   

„… Ehhez a munkához egy ideálisan gondolkozó embernek egész lelkesedésére van szükség…”

(Gondolatok a Könyv és Nevelés című folyóiratnak a felsőoktatásban történő használatáról és hasznosításáról)

 

A címként választott, ám mindenekelőtt mottóként értelmezett idézet az iskolai könyvtárak és az ifjúság olvasmányairól szóló első magyar nyelvű szintézisből, Neményi Imre kötetéből való.1 Jóllehet Neményi sorai az ifjúsági könyvtárak és az ifjúság nemes olvasmányokkal való ellátására, valamint azok megszerettetésére irányuló tevékenységre, leginkább az iskolai ifjúsági könyvtárakat kezelő pedagógusokra vonatkoznak, ám a mondat értelmét kiterjesztve, a megállapítás értelmezhető minden olyan munkára, amely hasonló tartalmú tevékenységet feltételez. Többek között az ifjúság olvasási kultúrájának fejlesztésével foglalkozókra, valamint a gyermekek és a fiatalok könyvtári ellátásával, annak történetével, módszertani kérdéseivel kapcsolatos munkára is.

 

Neményi Imre összefoglalója fontos állomása volt az ifjúsági, de mindenekelőtt a gyermekek és az ifjúsági korosztály olvasási kultúráját meghatározó iskolai könyvtárügy intézményesülési folyamatának. Ez a folyamat – eltekintve a korábbi évszázadok néhány egyedi és lényegi változást nem hozó eseményétől – a magyar művelődés- és közoktatásügy, valamint a könyvkultúra XIX. századi dinamikus fejlődésével kapcsolható össze. A századfordulóhoz közeledve az olvasás, a könyv egyre fontosabb szerepet játszott mind a politikai, mind a közgondolkodásban: a korszakban lejátszódó tudományos és technikai forradalom, a tudás megnövekedett szerepe, felértékelődése egyre inkább feltételezte és megkövetelte a műveltséget, az ismeretek folyamatos bővítését. A kultúrpolitika és a szakmai közvélemény egyre inkább felismerte, hogy a könyv az önművelés, a nemzetnevelés, a nemzeti művelődés egyik meghatározó eszköze, a könyvtár pedig annak intézménye, s ennek megfelelően egyre többet beszélt is róla. A nemzeti művelődés, a népnevelés eszméje mellett kiálló politikusok, hírlapírók és szakemberek megteremtették a téma szakmai fórumait, hatósági intézkedéseit is: nevelésügyi konferenciák, az oktatásért felelős vallás- és közoktatásügyi minisztérium intézkedései2, népnevelési fórumok és szaklapok3 foglalkoztak az iskolai és a népkönyvtárak kérdéseivel.

 

Az iskolai és az ifjúsági könyvtárak intézményesülési folyamatában a századfordulót követően újabb meghatározó jelenséggel találkozhatunk. 1912-ben elkészült és 1913-ban miniszteri körrendelet formájában került kihirdetésre Szemák István ifjúsági könyvtárjegyzéke, amely korcsoportokra tagolva sorolta fel a középfokú oktatási intézmények ifjúsági könyvtárai számára beszerzendő és a beszerzésre javasolt irodalmi alkotásokat.4 A könyvlista, amely az 1923-tól működő Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács első mintajegyzékének megjelenéséig (1925) határozta meg az iskolai ifjúsági könyvtárakba bekerülő kiadványok tartalmi összetételét, fontos szerepet vállalt abban, hogy a kialakulóban lévő és – bizony – nagyon gyakran még megfelelő szakmai ismeretek, szakemberek hiányában működő iskolai ifjúsági könyvtárak jó színvonalú olvasmányokkal álljanak a tanulók rendelkezésére. A könyvtárszakmai, az olvasási és az olvasáspedagógiai ismeretek hiányának csökkentését – mintegy a Dolinay-féle kezdeményezés folytatásaként – az Országos Paedagogiai Könyvtár és Tanszer-muzeum Hivatalos Értesitője5 (1907-1917) vállalta. Az ezt követő évtizedekben az iskolai könyvtárak és a gyermekek, valamint az olvasás kérdése jórészt a pedagógia elméletével és gyakorlatával foglalkozó folyóiratokba6 szorult vissza, illetve azokra a kiadványokra szűkült, amelyek az iskolai ifjúsági könyvtárak mintajegyzékeit7 tartalmazták. Az iskolai, valamint az ifjúsági könyvtárak működésével, működtetésével kapcsolatosan önálló folyóirat, vagy más szakmai orgánum – tudomásunk szerint – nem jelent meg, egészen 1959-ig, amikor az előző évben ujjászerveződött Országos Pedagógiai Könyvtár útjára indította az Iskolai Könyvtárosok Tájékoztatója című kiadványt.8 Az eleinte kizárólag az iskolai könyvtárak módszertani kérdéseivel foglalkozó folyóirat tartalmának megújítása a cím megváltoztatásával párhuzamosan történt: 1966-ban a lap VIII. évfolyama 3-4-es összevont számának címlapján már a Könyv és Nevelés szerepelt. „Belül beköszöntő szövegben részletezte és indokolta a szerkesztőség a változásokat. >>Úgy érezzük, a Könyv és Nevelés cím jobban kifejezi a lap jellegét<< – fogalmazták meg tömören, majd következett a szerkesztői ars poetica: >>A folyóirat profilján nincs okunk változtatni. A könyv szerepe az oktatásban, az olvasmányok hatása a tanulók fejlődésére: nevelőmunkánk tudatformáló tényezője<< Jámbor óhajként pedig azt remélték a szerkesztők, hogy témáik >>... érdekelni fogják az egész pedagógustársadalmat<<.”9

 

A századforduló nagy iskolai, illetve ifjúsági könyvtárügyi fellendülését, magas színvonalú szakmai működését – amely a témával kapcsolatos szakmai kiadványokat is életre hívta – követően tehát csak a XX. század második felétől kezdődően jelent meg folyamatosan és viszonylag hosszabb ideig kizárólag a témának fórumot biztosító szakfolyóirat. Az Iskolai Könyvtárosok Tájékoztatója című kiadvány 1959-es megindulása – témánk szempontjából mellőzhetetlen – oktatáspolitikai és szakmai indokokra vezethető vissza. 1958-ban a Párt központi vezetősége határozatot hozott a vallásos világnézet elleni eszmei harcról. Az 1989 júliusáig érvényben lévő dokumentum a kommunista berendezkedés teljes időszakában meghatározta a vallás- és egyházellenes tevékenység feladatait és módszereit. A vallás- és egyházellenesség stratégiai fontosságú színtere volt az iskola, eszköze pedig az ifjúság körében végzett oktató-nevelő munka. Ezt a célt kellett szolgálnia a tanterveknek, a tankönyveknek, a pedagógusképzésnek, az ifjúsági szervezeteknek, a könyv- és sajtókiadásnak, valamint a tömegkommunikációs eszközöknek is. Ebbe a folyamatba illeszkedett az iskolai ifjúsági könyvtárak gyűjteményének 1949-ben és 1950-ben – az iskolai könyvtárak korábbi gyűjteményére vonatkozó drasztikus selejtezési folyamatával – megindult tartalmi átalakítása, az ifjúsági és gyermekkorosztály korábbi olvasmányszerkezetének és tartalmának megváltoztatása is.10 A szakmai indokokban olyan eseményeket tudunk felsorakoztatni mint az Országos Pedagógiai Könyvtár 1958-ban történt újjászerveződése, amely státuszánál és szakmai tevékenységénél fogva alkalmas volt az iskolai könyvtárak munkájának koordinálására, módszertani segítésére. Ehhez azonban szükség volt olyan szakmai orgánum közreadására, amely a változások nyomán kétségtelenül újabb lendületet kapó iskolai könyvtári munkát segítette. Az 1966-tól 1987-ig kiadott Könyv és Nevelés – megjelenésének két évtizede alatt – az iskolai könyvtárügy modernizációjának hol harcosabb, hol kevésbé harcos szószólója volt, amelynek elvitathatatlan eredménye, hogy az iskolai könyvtárak – a kötelező ideológiai, politikai funkciókon túl – egyre inkább szakmai kérdésekkel foglalkoztak: a hatvanas évek közepén a szabadpolc kérdései; a hetvenes évek közepén az önálló ismeretszerzés és az iskolai könyvtárak kapcsolata; a hetvenes évek végén az ismerethordozók típusai változásainak hatása az iskolai munkára és az iskolai könyvtárakra. Mindezek mellett a lap rendszeres figyelmet fordított az iskolákban működő könyvtárak oktatásba és nevelésbe történő integrálására, amelynek talán a legfontosabb pozitívuma lett, hogy egyre több iskolában jelent meg tantervi követelményként a könyv- és könyvtárhasználati foglalkozások tervezése és megtartása. Ehhez a Könyv és Nevelés módszertani leírások, foglalkozás-elemzések, forgatókönyvek folyamatos közlésével meghatározó alapot és hathatós segítséget nyújtott. A könyvtárügyön belül mindig is egyfajta mostohagyermekként kezelt iskolai könyvtárak fennmaradása, munkájuknak egyre meghatározóbban az iskolai oktatás és nevelés rendszerébe szervesen illeszkedő volta múlhatott azon, hogy a Könyv és Nevelés fórumot, tapasztalatcserét, műhelykérdések taglalását, vagy akár a kollégák közvetlen kapcsolattartását, a gyermek és ifjúsági irodalommal, valamint a korosztályok olvasóvá nevelésével kapcsolatos kérdések tárgyalását vállalta.

 

A szaklap máig is érthetetlen és megmagyarázatlan megszűnésére (1987) éppen akkor került sor, amikor a közoktatási rendszer lényeges átalakulása, átalakítása megkezdődött, és az iskolai könyvtárügy fontosságának mintegy jelzéseként, 1986-ban a Magyar Könyvtárosok Egyesületének keretében megalakult a Könyvtárostanárok szekciója. A szakmai fórum lehetőségének megszűnése komoly pozícióveszteséget jelentett, ám nem csupán az iskolai könyvtárak számára, hanem azoknak az intézményeknek is, akik komolyan foglalkoztak és foglalkoznak az ifjúság művészeti, irodalmi nevelésének kérdéseivel, és azok számára is, akik közoktatáspolitika alakításáért és megvalósításáért felelőséggel tartoznak.

 

Ezekben a szakmailag meghatározó években, több, mint egy évtizedre fórum nélkül maradtak az iskolai könyvtárak, hogy majd 1999 nyarán az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum koordinátori érdekeltségeinek, az iskolai könyvtárügy, az olvasáskultúra iránt elkötelezett szakembereknek, valamint a Könyvtárostanárok önálló egyesületté alakulásának, a korábbi pozícióvesztésből eredő negatív következmények konklúziójának s nem utolsósorban a megváltozott támogatási rendszernek köszönhetően ismét életre keljen az iskolai könyvtárak fóruma, a Könyv és Nevelés. Az azóta eltelt egy évtizednyi idő egy szakfolyóirat életében nem minősül hosszúnak, ám a lap már e néhány év alatt is olyan sokrétűségről, színességről tett tanúbizonyságot, ami még egy nagyobb históriai múlttal rendelkező orgánum esetében is mindenképpen figyelemreméltó. A mögöttünk maradt huszonkét szám mintegy háromezer oldalnyi felületén, a hat állandó rovatunkban közel ötszáz közlemény olvasható, kétszázötven szerzőtől. Rovataink a Könyvtár, az Olvasáspedagógia, az Ifjúsági irodalom, a Tankönyv és taneszköz, a Hagyomány és a Fiatalok fóruma, ezeken kívül szerepel időnként Kitekintés, illetve rendszerint Hírek rovat is. A mennyiségi mutatókon túl, talán a tartalmi teljesítményünkért sem kell szégyenkeznünk. Központi témánk, mondhatni rögeszménk az a szakterület, amit itthon leginkább könyvtár-pedagógiának hívunk, a nemzetközi szakirodalom azonban jobbára az information literacy szakkifejezést használja rá, de rendre tágítjuk a vállalt határokat. A teljesség igénye nélkül hadd hivatkozzunk a KéN-nek a magyarországi Olvasás Éve előkészítésében és népszerűsítésében betöltött szerepére. Sikeresnek bizonyult azután az a kisesszé sorozatunk is, amelyben a hazai humán kultúra jeles képviselői vallottak az olvasásról, s vállalkoztak prognózisra az olvasás jövője kapcsán. >>Több fordulós<< vitát generált Fűzfa Balázs főiskolai tanár írása a >>másik irodalomról<<, s ez a vita tulajdonképpen szintén az olvasás jövőbeli esélyeit taglalta. Az elsők között jelentettünk meg írást a fantasyról, s érdemben, bőven foglalkoztunk a kikerülhetetlen Harry Potter jelenséggel is. Gazdagnak mondható az ifjúsági irodalom és a tankönyvek recenziós repertoárja, rendszeresen mutattunk be tankönyvkiadókat. Szerzőink közé sorolhatunk kiváló tudományos kutatókat, oktatókat, szépírókat és könyvtárosokat. Íme, egy rögtönzött lista A-tól Z-ig: Adamikné Jászó Anna, Ágh István, Albert Gábor, Balázs Géza, Bartos Éva, Benczédi József, Bényei Miklós, Bíró Zoltán, Bobokné Belányi Beáta, Boldizsár Ildikó, Celler Zsuzsanna, Dán Krisztina, Elekes Eduárdné, Fogarassy Miklós, Fűzfa Balázs, Gellér Ferencné, Hermann István, Honffy Pál, Horváth Tibor, Kamarás István, Katsányi Sándor, Komáromi Gabriella, Kovács Mária, Mikulás Gábor, Nagy Attila, Pápayné Kemenczey Judit, Szegedy-Maszák Mihály, Tótfalusi István, Vajda Kornél, Varga Domokos, Zentai Péter László … ”11

  

A lap hét évfolyamának fenti, mintegy önértékelése a folyóirat életében jelentős változást megelőző sommázást adott: 2005-től a kiadvány formailag és tartalmilag is megújult. A 2005. 1. számától kezdődően – a hagyományos, nyomtatott forma mellett – megjelent az Elektronikus Könyv és Nevelés. Az elektronikus formában is közreadott Könyv és Nevelés ezzel a változással nem csupán követte a lapkiadásban általánosan megjelenő trendeket, hanem ki is használta az új megjelenési forma előnyeit. Lehetővé vált a nagyobb terjedelmű írások közreadása, a lap terjedelmének növelése, a hozzáférés bővítése, továbbá a régebbi lapszámok (1999-2004) online hozzáférése is. Ebben a formában, a kétféle megjelenés a szerkesztőség által jól átgondolt formában egészíti ki egymást, mind formai, mind pedig tartalmi vonatkozásban egyaránt. Az interneten (is) történő elérhetőség tovább bővítette a lap publicitását, egyben lehetővé tette, hogy a folyóirat eljusson azok körébe is, akik az iskolai könyvtárak rendszeres finanszírozási hiányai miatt, addig nem tudták előfizetni.

 

E folyamatok eredményeként a folyóirat még eredményesebben tud hasznosulni az iskolai könyvtárosok, a gyermek és az ifjúság olvasási és könyvkultúrájának fejlesztésével foglalkozó szakemberek körében, és nem utolsósorban a „képzők képzése” során, amely kiemelt szerepet kapott több Európai Uniós és nemzeti pályázatban is: NFT HEFOP 3.1.3-as a TÁMOP 4.1.2-08/1/C.  Ebből a szempontból a szakmai folyóiratban megjelenő tanulmányok hasznosulásának elsődleges terepe kétségtelenül az informatikus könyvtáros képzés, amelynek keretében, különösen az 1990-es évektől kezdődően – nem kevéssé az iskolai könyvtáraknak jogszabályokban (1993. évi LXXIX. közoktatási törvényben, valamint az ahhoz kapcsolódó módosításokban, illetve követő normatív szabályozókban) rögzített pozíciónyereségének eredményeként – egyre nagyobb figyelem fordult az iskolai könyvtárosok/könyvtáros tanárok képzésére és továbbképzésére. Ezt a folyamatot tovább erősítette a felsőoktatás bolognai rendszerre történő áttérése, amelynek eredményeként jelenleg tíz felsőoktatási intézményben folyik informatikus könyvtáros alap-, valamint mesterszintű képzés. Ebben a képzésben, a folyóirat által közölt tartalmak hasznosításával több területen is számolhatunk. Egyrészt a szakmai törzsanyagba beépülnek a folyóirat által tárgyalt témakörök; másrészt a differenciált szakmai területek tantárgyi programjai több, az iskolai könyvtárakban hasznosítható szakirányt indítottak, illetve terveznek indítani. Ilyenek például a gyermekkönyvtári, az iskolai könyvtári, valamint az információs műveltség szakirányok. A palettát tovább színesítette, hogy a MAB három egyetemtől (Debreceni Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem) 2008-ban elfogadta a Könyvtárpedagógia-tanár (MA) szak indítási kérelmét. A Könyvtárpedagógia-tanár második tanárszakként történő elfogadása feltétlen előrelépést jelent a korábbi képzési rendszerhez és képzési követelményrendszerhez képest. A szaknak a közelmúltban történő akkreditálása miatt nincsenek még tapasztalataink, hogy ez a képzés milyen mértékben fogja hasznosítani a Könyv és Nevelésben publikált tartalmakat, de indokoltan feltételezhető: a lap tartalmánál fogva mind a megjelent írások használatában, mind pedig az ezen a szakon végzett hallgatók és gyakorló szakemberek fórum-lehetőségeiben fontos szerepet tölt majd be; mindemellett segítségére lehet egy új szakmai közösség létrejöttének is. Ehhez a folyamathoz kapcsolható egy további program megnyílása is: a pedagógusok és a könyvtárosok kötelező továbbképzési rendszere lehetővé teszi a könyvtárpedagógia-tanár szakosok továbbképzését. A szakmai ismeretek elmélyítését és aktualizálását végző akkreditált tanfolyamok a lap további hasznosulását, hasznosítását involválják. Az új mesterszintű szak indítási lehetősége ugyan még számos kérdést felvet,12 de fontos szakmai presztízselemekkel bővíti a korábbi könyvtárostanárok helyzetét.

  

A folyóirat sajátos, mindemellett egyedi tartalmából adódóan – amely az iskolai és ifjúsági, gyermekkönyvtári, olvasáspedagógiai, gyermek és ifjúsági irodalmi, történelmi kérdéseken túl helyet ad olyan, a gyermek- és ifjúsági korosztály olvasási és könyvkultúráját meghatározó egyéb tartalmaknak is, mint például a tankönyvkiadás, a taneszköz-ellátás, valamint a témakörök nemzetközi vonatkozásai, eseményei – nem csupán a felsőoktatásban folyó könyvtárosképzésben, hanem egyéb szakokon is fontos szerepet tölt be. Ezt nem csupán eddigi tapasztalataink bizonyítják, hanem az interneten történő keresés tapasztalatai is. A neten való böngészés eredményeként azt láthatjuk, hogy a Könyv és Nevelésben megjelent írások, tanulmányok kötelező, illetve ajánlott olvasmányként a tantárgyi tematikákban nem csak a könyvtáros képző intézményekben jelennek meg. Sőt, a keresési eredmények, valamint azok elemzése, értékelése azt mutatja, hogy legalább olyan intenzív használat tapasztalható az egyéb szakok esetében, mint a könyvtárosképzésben. A Könyv és Nevelés valamelyik írása, tanulmánya feldolgozásának követelménye – a fentieken túl – leggyakrabban a pedagógusképzésben jelenik meg. A teljesség igénye nélkül: Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kara (Budapest); Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara (Budapest); Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara (Győr); Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Piliscsaba) Eszterházy Károly Főiskola (Eger). A Könyv és Nevelésnek a pedagógusképzésbe történő beépülését bizonyítja az is, hogy nem csupán a főiskolai, egyetemi képzésben jelenik meg a lap, hanem a pedagógusok továbbképzése érdekében szervezett, akkreditált tanfolyamok tematikájában is.

 

Egy szakmai folyóirat funkciójához azonban nem csak az ott megjelenő közlemények hasznosulásának kérdései tartoznak. Legalább ennyire fontos, hogy egyben fórumot jelent szakmai, módszertani és egyéb írások publikálására is, mindazok számára, akik úgy érzik mondandójuk van a szakmai közönség számára. Ebből a szempontból a Könyv és Nevelés pótolhatatlan funkciót tölt be, hiszen főleg az iskolai könyvtárakkal, a gyermek- és ifjúsági irodalommal, a gyermek és ifjúsági korosztály olvasási és könyvkultúrájával, a tankönyvek világával kapcsolatos témákban megjelent írások indokoltan tartanak számot e szakmai közösség érdeklődésére. Hasonló fontosságú a fenti témákhoz kapcsolódó históriai megközelítés is. Az iskolai könyvtárak, az ifjúsági irodalom, az ifjúság és az olvasás, a könyv kérdésének történeti vizsgálódásairól szóló tanulmányok fontos megjelenési fórumát adja a lap, jóllehet ezeknek a témáknak a kutatásában rejlő lehetőségeit még alig fedezték fel a történeti rekonstruálással foglalkozó kutatók. Pedig azok feldolgozása nélkül az iskolatörténeti folyamatok, a neveléstörténet, az egyes intézmények története és más fontos témák aligha mutathatók be hitelesen és pontosan. Ennek az állításnak bizonyításául idézünk egy néhai iskolai könyvtárostól, a Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző tanári könyvtárának őrétől, dr. Mandala Aladártól: „… mert amilyen a könyvtár, olyan lesz az iskola. Amilyen a tanári könyvtár, olyan a testület szelleme.”13

  

A folyóiratnak a felsőfokú képzésben történő beépülését jól mutatják a lap terjesztési, előfizetési adatai is. A terjesztési adatok szerint a Könyv és Nevelés című folyóirat abonálásának mintegy nyolc százalékát felsőoktatási intézmények könyvtárai teszik ki, ami tovább bővül a szerkesztőségi tagok, a protokoll-lista tagjai számára, valamint a külföldre eljuttatott példányokkal.

  

A fent leírt kedvező tapasztalatok és folyamatok mellett azonban szólnunk kell azokról a tényezőkről is, amelyek hátráltatják a szakfolyóiratnak a felsőoktatásban történő eredményesebb hasznosulását. Ezeket – véleményünk és tapasztalataink szerint – külső és belső tényezők egyaránt alakítják. A külső tényezők közül talán legmeghatározóbb, a lehetséges, a lap profiljával megcélzott vásárlók vásárlói, előfizetői potenciálja, pontosabban szólva annak hiánya. Az ország területén működő mintegy háromezer iskolai könyvtárnak alig 8-10 százalékába jut el a folyóirat. Hasonlóan alacsony szintű a hozzáférés a települési és a megyei könyvtárak esetében is, amelyek ugyan jelentős arányban, több mint 30 százalékkal vannak jelen az előfizetők között, ám amennyiben az vizsgáljuk, hogy az összes közkönyvtárban milyen arányban érhetők el a folyóirat számai, már jóval kedvezőtlenebb arányt láthatunk. A települési ellátást biztosító könyvtárak esetében is mindössze 8-10 százalékos az előfizetési arány. Ezeket a kedvezőtlen mutatókat feltétlenül figyelembe kell venni még akkor is, ha az Elektromos Könyv és Nevelés online hozzáférhetőségével árnyalja ezt a képet. Éppen ezért a lap terjesztésének legfontosabb feladata lehet, hogy ebben a körben hatékony marketing tevékenységet folytasson. Mindemellett igen fontos cél a határon túli magyar nyelvű könyvgyűjteményeket őrző és fejlesztő és magyar tannyelvű oktatást folytató intézmények körében történő további népszerűsítés; esetleg – a lehetséges alapítványi támogatások felhasználásával – ellenérték nélküli, vagy részleges térítés melletti terjesztéssel.

 

A folyóirat szakmai színvonalának emelése érdekében fontosnak tartjuk, hogy szélesedjen a lap szerzői gárdája. Ennek alapját jelentheti a pedagógusképző intézmények, valamint az informatikus könyvtáros képzésben résztvevő oktatók bevonásán túl, az ott tanuló diákok, PhD hallgatók megszólítása is. E téren érdemes lenne azokkal az intézményekkel felvenni a kapcsolatot, amelyek részt vesznek a képzésben, hiszen ezeken a helyeken szakdolgozatok, OTDK pályamunkák, disszertációk nagy számban készülnek olyan témákban, amelyek érdekelhetik a szerkesztőséget és potenciális olvasóközönséget.

 

A mai, globalizált világban szinte lehetetlen egy szakmai folyóiratnak úgy prosperálnia, hogy nemzetközi szinten nem méreti meg magát, nem jelenik meg a szakirodalmi adatbázisokban. Éppen ezért fontos lenne elérni, hogy – a hazai adatbázisokon túl – mind a pedagógiai, mind pedig a könyvtártudományi multinacionális szakirodalmi adatbázisok feldolgozzák a lapot. Erre a lapban közzétett idegen nyelvű abstractok lehetőséget nyújtanak.

 

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2008-2013-ra szóló könyvtárfejlesztési koncepciója, az úgynevezett Portál program több olyan elemet is tartalmaz, amelyben az olvasóvá nevelés, az olvasási kultúra fejlesztése, a könyvtárhasználat népszerűsítése kiemelt szerepet kap. Ennek a programrészeknek a megvalósításában a Könyv és Nevelés vezető szerepet vállalhatna, amely tovább emelné a folyóirat presztízsét és hasznosságát. Hasonló motivációt jelenthet az iskolai könyvtárak fejlesztésére vonatkozó stratégiai jelentőségű dokumentum14 is, amely OKI Program és Tantervfejlesztési Központja „Az iskolai könyvtár, mint információs forrásközpont” című kutatási projektjének keretében készült, és amelyet Dán Krisztina készített el. Hasznos lenne, ha a Könyv és Nevelés mind szakmai, módszertani, mind pedig az érdekérvényesítés területén vezető szerepet tudna vállalni az igényes program megvalósításában. 

 

 

Jegyzetek

  

1.

 

A több, mint egy évszázaddal ezelőtt megjelent kötet az első magyar nyelvű kísérlet arra, hogy az ifjúsági könyvtárak és az ifjúsági olvasmányok kérdésének nemzetközi szakirodalmából kiindulva, összefoglalja az azokkal kapcsolatos ismereteket, bemutassa a századfordulóig eltelt évszázadok e téren elért eredményeit, és ezeket az ismereteket felhasználva, javaslatokat fogalmazzon meg, módszertani útmutatást adjon a magyarországi ifjúsági könyvtárak és a magyar ifjúság olvasmányaival kapcsolatos kérdésekben. A mű Neményi Imre tollából látott napvilágot, akit Wlassics Gyula kultuszminiszter az iskolai könyvtárak ügyének referensi feladataival bízott meg. Neményi Imre: Ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában. – Bp. : Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. Udvari Könyvkereskedése, 1902. Az idézet a kötet 314. oldalán található.

2.

 

A teljesség igénye nélkül idézzük itt fel azokat a – főként pedagógiai szakmai körökből és a VKM-ből – kiinduló kezdeményezéseket, fórumokat és dokumentumokat, amelyek a témával foglalkoztak: 1881: Országos tanítói képviseleti közgyűlés, amelynek legfőbb tárgya az iskolai ifjúsági könyvtárak kérdése volt; 1882: VKM rendelet a népiskolai könyvtárakról; 1902: Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottság létrehozása, majd a NIKIB könyvjegyzékek megjelenése; 1158/1902. VKM rendelet, szabályzat az iskolai könyvtárak elvi kérdéseiről; 1904. évi 2962. sz. VKM rendelet az iskolai könyvtárakról.

3.

 

A témával kapcsolatos lapok közül az egyik legfontosabb és talán legkevésbé ismert szakmai orgánum volt a Dolinay (másutt Dolinai) Gyula által szerkesztett Iskolai és Népkönyvtár, amely ugyan igen rövid ideig – 1878 szeptembere és 1879 júniusa között – jelent meg, de története, írásai és az ügy iránti elkötelezettsége mindenképpen méltóvá teszi arra, hogy megemlékezzünk róla. A folyóirat, amely az iskolai és a népkönyvtárügy fejlesztésének ügyét felkarolta, 1878 szeptember első napjaiban jelent meg, és az iskolai és népkönyvtárakat terjesztő központi bizottság hivatalos közlönyeként jegyezték. Összesen tíz lapszám került az olvasókhoz, 150 oldalnyi terjedelemben. A kiadványt a Wilckens F. C. és Fia Könyvnyomdája nyomtatta, a szerkesztőség pedig a Koronaherczeg utca 3. szám alatt működött. A lapot Dolinay Gyula szerkesztette és adta ki teljes egészében magánvállalkozásban.

4.

 

1913. évi 21.899. VKM körrendelet: Szemák István: Ifjúsági könyvtárjegyzék a középfokú iskolák számára. Bp. : Révai Irodalmi és Nyomdai Rt., 1912.

5.

 

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elődje 1907-ben indította útjára havi lapját, Az Országos Paedagogiai Könyvtár és Tanszer-muzeum Hivatalos Értesitője címet viselő szakmai folyóiratát. Az első szám beköszöntőjében a szerkesztőség sietett leszögezni, hogy az intézmény >>hivatva van a hazai tanügyet szolgálni.<< E cél érdekében vállalja, hogy >>muzeuma, könyvtára és olvasóterme találkozóhelye lesz munkás tanférfiainknak, hogy… tükörképe lesz… a modern kor és paedagogiai tudomány követelte megfelelő fejlődésének, …egyszóval olyannak kell az intézménynek lenni, ahová mindenki bizalommal fordulhasson, de ahonnan senki se távozhassék tanácstalanul.<< Hogy a fentiekben ismertetett >>…céljának és feladatának mennél jobban meg tudjon felelni, … – a külföldi hasonló intézmények lapjának megfelelően – legyen egy olyan hivatalos organuma, amely a hazai tanügyet… szolgálja.<<” Balogh Mihály: Lectori salutem In. Elektronikus Könyv és Nevelés, 1. évf., 1999. 1. sz.

http://www.epa.oszk.hu/01200/01245/00001/Lectori_salutem.htm (a letöltés dátuma: 2008. október 10.)

6.

 

A teljesség igénye nélkül soroljuk fel azokat a folyóiratokat, amelyek megjelenésük alatt jelentős szerepet vállaltak a téma művelésében: Hivatalos Közlöny, Néptanítók Lapja, Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, Uránia, Magyar Tanítóképző.

7.

 

Itt nem lehet feladatunk a teljes releváns szakirodalom felidézése, csupán a legfontosabbakat emeljük ki: 1925-1936 között az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács jegyzékei; 1935, Református Egyház Ifjúsági Könyvtári jegyzéke; 1939, Katolikus Egyház ifjúsági könyvtári jegyzékei; 1941, Horváth Kálmán: Ifjúsági könyvtárjegyzék a polgári iskolák, … számára.

8.

 

Balogh Mihály im.

9.

 

Uott.

10.

 

A folyamat megindulásáról, valamint a gyermek- és ifjúsági korosztály olvasmányszerkezetének átalakítására vonatkozó politikai motivációk és események feldolgozásáról lásd; Sipos Anna Magdolna: Könyvek kivonásával és megsemmisítésével a politika szolgálatában: Könyvindexek 1949-1950. In. Könyvtári Figyelő, 17. (53.) évf., 2007. 4. sz. p.: 684-712.

11.

 

Balogh Mihály: Hogyan tovább Könyv és Nevelés? In. Elektronikus Könyv és Nevelés, 7. évf., 2005. 2. sz.

http://epa.oszk.hu/01200/01245/00026/balogh.htm (A letöltés dátuma: 2008. október 20.)

12.

 

A régi és az új elnevezés közötti ellentmondás, valamint a képzés tartalmának problémái olvashatók a 2008 augusztusában, Debrecenben megtartott „Könyvtári kerekasztal” állásfoglalásában: „A könyvtárhasználóvá, olvasóvá nevelés kiemelt feladatából és a nagy létszámból fakadóan fokozott figyelmet követel az iskolai könyvtárakban foglalkoztatott szakemberek, könyvtáros tanárok képzésének alakulása, jelesen a könyvtár-pedagógia néven bevezetett szak sorsa, különös tekintettel a jelenlegi „könyvtáros-tanár” több jogszabályban is rögzített megnevezés és az új elnevezés közötti ellentmondásokra. Sem szakmai szempontból, sem a képzés szempontjából nem kívánatos helyzet, hogy a jelenlegi szabályozás értelmében az informatikus könyvtáros alapképzési (BA) szakon végzett hallgatók nem tudnak a könyvtár-pedagógiai mester-szintű (MA) képzésre továbbjutni. A kezdeti problémák felismerését és gondos mérlegelését követően igyekezzünk szorgalmazni a gyors változtatásokat. Két-három év tapasztalatai után indítványozzuk a könyvtár-pedagógia első szakként történő oktatását, netán a szak nevének megváltoztatását.” A Debreceni Egyetem Informatikai Kara Könyvtárinformatikai Tanszéke által 2008. augusztus 26-án Debrecenben szervezett „Könyvtári kerekasztal” állásfoglalása In. Könyv, könyvtár, könyvtáros 17. évf., 2008. 12. sz. p.: 11-13.

13.

 

Mandala Aladár, a tanári könyvtár őrének beszámolója a tanári könyvtárról. In. A Szegedi Királyi Katolikus tanítóképző értesítő az 1926/27, tanévről. – p.: 31.

14.

 

Dán Krisztina: Az iskolai könyvtárak fejlesztési stratégiája: Reprezentatív felméréstől a fejlesztési stratégiáig.

http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=konyvtar-Dan-Iskolai (A letöltés dátuma: 2008. október 22.)

         

 

 

Tartalomjegyzék  |  Fel  ]